Szilvásváradra érdemes legalább egy egész napot szánni. A kisvasút állomás rögtön utunk elején fogad bennünket, segítségével feljuthatunk egészen a Szalajka forrás eredéséig, ahonnan gyalog folytatjuk utunkat.

Igazi erőpróba az üldögéléshez szokott szervezetnek felmászni az ősember barlangjába, de megéri.

A Szalajka völgy még szeptemberben is ilyen pompás zöldben játszik, el sem hinné az ember.

Utunk során a patak csobogását hallgatva mérhetetlen nyugalom száll meg.

Olyan csoda ez, ami után egész évben vágyni lehet, és visszahúzza a szíve, hogy újra és újra visszatérjen ide.

A forrás túloldalára fahídon juthatunk, de hamarosan megcsodálhatjuk a vízimalom erejét és emlékét egy régi kornak.

Egész úton egymást érik a kisebb nagyobb vízesések, csobogók, a természet csendje és hangjai igazi felüdülést jelent kicsinek és nagynak egyaránt.

Erről a fárol kinek-kinek mi jut eszébe, nekem az, hogy mindjárt felfal, ha odaülök a tövéhez.

Itt még a sziklákból is víz zuhan alá, de legelőször mindenkinek a híres-neves Fályol vízesés jut eszébe erről a helyről, az szent igaz. Ami nem is csoda, hiszen semmihez sem fogható a látvány.

Érdemes feljutni valamilyen módon a Milleniumi kilátóba is, ami gyalogszerrel több órás túra, de autóval egyszerűbben és gyorsabban megoldható. A látvány páratlan, minden évszakban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.